Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király “különösen” viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.
"A festészet néma költészet, és a költészet vak festészet."
(Leonardo da Vinci)
Hogy egyszerre láss, hallj és érezz!
Versek, idézetek, bölcseletek mindenki örömére.
2012. július 11., szerda
Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király “különösen” viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.
2011. szeptember 3., szombat
A szívünkkel is kell élni
“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)
2010. március 13., szombat
A kis gyufaárús lány
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívsz akasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen. - Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé." Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára. - Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó! És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek az új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál. - Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
2010. január 22., péntek
Egy fegyveres rablás margójára
Diderot
.
Szomorú tapasztalat, avagy én a hős
2009. december 17., csütörtök
Angyalkák
A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. "Angelosz" eredetiben azt teszi, hogy "küldött". Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett. A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat, amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető.
Jókai Mór
Örömteli várakozás
Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Márai Sándor
2009. október 26., hétfő
2009. szeptember 10., csütörtök
A képzelőerőről
2009. június 22., hétfő
A víz rejtett bölcsessége
A fizikusok forradalmi felfedezése szerint az emberi gondolat, és megfigyelés hat a bennünket körülvevő anyagi valóságra.
A víz nem csak kémiailag igazolható anyagokat tartalmaz, hanem mindenféle egyéb információkat is, melyekkel érintkezésbe kerül. Képes mindenféle jellegű információt meghatározott frekvenciamintán tárolni, és ezt más rendszerekre - például az élő szervezetre - átvinni.
Mindeddig csak a homeopátia bizonyítékaiból tudtuk, hogy a víz képes információt tárolni. Emoto azonban új módszerrel kezdte vizsgálni a víznek ezt a képességét. Egy új eszközt használ, a mágneses rezonanciaanalizáló (MRA) készüléket, amely láthatóvá teszi az emberi szem számára a vizsgált anyagokban lévő energiákat.
Minden egyes gondolatnak megvan a maga frekvenciája, egy adott hullámhossz, pozitív vagy negatív, örömteli és építő, kellemetlen vagy romboló. Ezt a hullámhosszt a másik ember rezonanciaként, vagy disszonanciaként érzékeli, kellemesként vagy zavaróként.
A természetes vízben gyönyörű kristály alakzatok jelennek meg a csapvízzel ellentétben -, és még pompásabb, ha a víz zenei aláfestést is kap. Ugyancsak látványos változásokat okoz a kristályokban, ha a természetes víznek különböző szavakat mutatunk, mint például hála vagy ostoba.
Napjainkban az orvostársadalom az energia szállítójának kezdi tekinteni a vizet, és betegségek kezelésére is alkalmazza. A homeopátia az egyik terület, ahol felismerték a víz értékét. A homeopátiában ahelyett hogy az anyag hatását alkalmazva szüntetnénk meg a tüneteket, a vízbe másolt információt használjuk a betegség által előidézett tünetek információjának kitörlésére. Tehát a víz képes információt másolni és tárolni.
Az óceánok vize emlékeket őriz a benne élő lényekről. A gleccserek talán a bolygó történetének évmillióit rejtik magukban.”
A fényképek a kristályokról a következő módon készülnek:
Ötven petricsészébe ötven különböző vízmintát helyezek. Az edényeket három órán át 20 C^(o)-on fagyasztom a hűtőben. Ennek eredményeképpen a csészékben a felszíni nyomás hatására körülbelül egy milliméter átmérőjű jégcseppek alakulnak ki. A kristály akkor jelenik meg, amikor megvilágítjuk a jégcsepp csúcsát.
Természetesen soha nem jön létre ötven hasonló vízkristály, és olykor egyáltalán nem alakulnak ki kristályok. Amikor grafikusan ábrázoltuk a kristályok kialakulását, rájöttünk, hogy más vízben másféle kristályok jelennek meg. Közülük néhány kifejezetten hasonló, mások alaktalanok, és bizonyos fajta vizekben egyáltalán nem alakulnak ki kristályok.
Először különböző helyekről származó csapvízben kialakuló kristályokat figyeltem meg.
A csapvízben fertőtlenítés céljából van valamennyi klór, amely teljes mértékben tönkreteszi a természetes víz szerkezetét.Azonban a természetes vízben, bárhonnan is származik természetes forrásból, földalatti folyóból, gleccserből vagy egy folyó felső szakaszáról, teljes kristályok alakulnak ki.
A zene rezgése hatással van a vízre. A kísérletekben egy asztalra két hangfal közé egy pohár vizet helyeztek, és olyan hangerővel játszották le a zenét, amelyen az ember normális körülmények között hallgatná.
Amikor klasszikus zenét játszottunk a víznek, minden esetben szabályos alakú, pontosan megkülönböztethető formákkal rendelkező kristályok keletkeztek. Ezzel szemben, amikor erőszakos heavy metal zenét játszottunk le, a legjobb esetben is csak töredékes, torz kristályok jelentek meg.
Kísérleteink azonban ezzel nem értek véget. Arra gondoltunk, mi lenne, ha szavakat vagy kifejezéseket írnánk egy darab papírra, majd vízzel töltött üvegek köré tekernénk azokat úgy, hogy az írás befelé nézzen. Nem tűnt elképzelhetőnek, hogy a víz képes elolvasni és megérteni a szavak jelentését, majd annak megfelelően megváltoztatni a formáját. Azonban a zenével végzett kísérletekből tudtam , hogy történhetnek különös dolgok.
A víz, amelynek a köszönöm szót mutattuk, gyönyörű hatszögletű kristályokat hozott létre, míg abban, amelyre az ostoba szót helyeztük, alaktalan és töredezett kristályok jöttek létre.
A további kísérletekből az derült ki, hogy a pozitív hangvételű kifejezések, mint például a tedd meg, kérlek, szemrevaló szabályos alakú kristályokat eredményeznek, a negatív hangvételű kifejezések, mint a csináld!, hatására pedig szinte egyáltalán nem jönnek létre kristályok.
A kísérletek eredményeiből a szavak hatalmáról tanulhatunk. A kedves szavak rezgése jótékony hatással van világunkra, míg a durva szavak rezgése romboló erejű.
A leggyönyörűbb és legkifinomultabb kristály amelyet valaha láttam a kristály, amely a szeretet és hála szavak hatására jött létre. Úgy nézett ki, mintha a víz boldogságát egy nyíló virág megalkotásával ünnepelte volna.
Japánban úgy tartják, hogy a lélek szavai egy szellemben lakoznak, amelynek neve kotodama, a szavak szelleme, és a kimondott szavak ereje megváltoztathatja a világot. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy szavaink nagymértékben befolyásolják gondolkodásmódunkat és érzéseinket, és minden könnyebben megy, ha pozitív szavakat használunk. Azonban egészen mostanáig nem láthattuk a pozitív szavak hatásának fizikai megjelenési formáját.
A szavak által a lélek jut kifejeződésre. Nagyon valószínű, hogy lelkiállapotunk óriási hatással van a testünk nem kevesebb mint 70 százalékát kitevő vízre, és ez a hatás nem elhanyagolható mértékben jelenik meg testünkben is. Aki jó egészségnek örvend, annak jó a kedélye is. Persze nem meglepő, hogy az egészséges lélek egy egészséges testben érzi magát a legjobban.
Minden torzulás a lélek torzulása, és ez magára a világegyetemre is hatással van. Ahogy egyetlen csepp is vég nélkül szétterjedő fodrozódást kelt a vízben, ugyanúgy terjed szét az egész világon és eredményez torzulásokat egyetlen lélek is.
A víz világosan megmutatja, hogyan éljük az életünket. A víz története az egyes sejtekből indul, hogy felölelje az egész világegyetemet.
Mi alkotja a világegyetemet?
A Lét rezgés. Az egész világegyetem rezeg, és minden létező saját, egyedi frekvenciájú rezgést kelt.
Mára a kvantummechanika tudománya egyértelműen tényként fogadja el, hogy az anyag nem más, mint rezgés. Ha valamit a legkisebb alkotóelemeire bontunk, mindig egy különös világba érkezünk, ahol csak részecskék és hullámok léteznek.
Minden örök mozgásban van, és folyamatosan rezeg
Az ember is rezeg, és mindenkinek a rezgésszáma egyedi. Akit mély bánat gyötör, a bánat rezgését árasztja magából, aki vidám és teljes életet él, annak megfelelő rezgést bocsát ki. Aki szeretetteljes, a szeretet rezgését küldi magából, viszont aki rosszindulatú dolgokat tesz, sötét és visszataszító rezgést áraszt.Ugyanez vonatkozik a tárgyakra és a helyszínekre is. Például vannak olyan helyek, ahol gyakran történnek balesetek, és van, ahol minden sikerül, és amely örömteli érzéseket kelt.
Minden rezeg, méghozzá a saját frekvenciáján. Az, hogy minden rezeg, azt jelenti, hogy minden hangot kelt. Persze nem minden hangot hallhatunk. Ismereteink szerint az emberi fül általában a 15 és 20000 Hz közötti rezgéstartományban képes érzékelni a hangot. Tulajdonképpen szerencse, hogy hallásunk korlátozott ellenkező esetben valószínűleg nem tudnánk aludni éjszaka. És amiképpen hang keletkezik, úgy létezik egy mesteri hallgató is, amely érzékeli a hangot: a víz.
A zene és a kimondott szó rezgés, amelyet gyakorlatilag mindenki könnyen megért, és értelmezni tud. Az olyan hangok, mint amilyeneket például egy buddhista temetési szertartás éneke során képez az emberi hang, gyógyító frekvenciát képesek gerjeszteni.
De mi a magyarázat arra a jelenségre, hogy a kristályképződést befolyásolják a víznek megmutatott papírra írt szavak? Maguk az írott szavak is egyedi rezgést bocsátanak ki, amelyet a víz érzékel. A víz híven tükrözi a világon létrejövő összes rezgést, és ezeket az emberi szem számára látható formába önti. Amikor a víznek egy írott szót mutatunk, rezgésként jut el hozzá, és üzenetét egy sajátos alakzattal fejezi ki. (A betűket a szavak kifejezésére szolgáló vizuális jeleknek is tekinthetjük.)
Az emberek a környezettől tanulták a szavakat.
Miért oly különbözőek az emberiség nyelvei? Ezt könnyen megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvet a természeti környezet rezgéseitől tanultuk. A természeti környezet helytől függően igen változatos, és minden környezet más rezgéseket kelt.A vízben, amelynek a köszönöm szót mutattuk, szépséges geometriai kristályok képződtek, bármilyen volt is a nyelv. Amelynek az ostoba, vagy más megalázó szót mutattunk, szemmel láthatóan töredezett torz kristályokat hozott létre.
Feltételezhetjük, hogy amikor tökéletes mértani alakzatú kristály jön létre, a víz összhangban van a természettel és a jelenséggel, amelyet életnek nevezünk.
Amikor a víz megfagy, atomjai összegyűlve kialakítják a kristály magját, és ha a mag biztosan növekedve hatszögletű formát ölt, látható vízkristály jelenik meg; azonban amikor a természettel összeegyeztethetetlen információ van jelen, tökéletlen kristály alakul ki.
A 21st Century Science and Technology című amerikai tudományos folyóirat 1989. március-áprilisi számában Warren J. Hamerman arról ír, hogy az emberi test szerves anyaga olyan frekvenciájú hangot gerjeszt, amely 42 oktávval a középső C (a zongora klaviatúrájának közepe melletti billentyű) feletti hangnak feleltethető meg. A középső C a modern szabvány szerint körülbelül 262 Hz, tehát ez a hang durván 570 billió Hz lehet. Mivel a Hz másodpercenkénti rezgésszám, ez azt jelenti, hogy az ember 570 billiószor rezeg egy másodperc alatt, vagyis elképzelhetetlenül nagy számmal kifejezhető mértékben. Nehéz elképzelni 42 oktávot, és megérteni, milyen mérhetetlenül változatos és egyedülálló az ember frekvenciája. Az ember egy világegyetemet hordoz magában, amely egymást átfedő frekvenciával kozmikus méretű szimfóniát hoz létre.
Mindent a tudat teremt
Bizom benne, hogy a festményeim közelében lévő pohár vízben, gyönyörű kristályok alakulnak ki:)
2009. június 11., csütörtök
Mi az élet célja, a te számodra?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet- rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek? Igazából mit akarsz leginkább? Esetleg segítene, ha leírnád a te „tökéletes napodat”, vagy egy listát írnál arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz. Ha elmélkedsz azon, amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és szükségleteidet.
A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra?”
(John Powell)
2009. március 9., hétfő
Amit adsz azt kapod
Majd az apa elmagyarázza: az emberek ezt Viszhangnak nevezik, pedig ez valójában az ÉLET.
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit Te kifele nyújtasz!
2009. március 1., vasárnap
Tőletek Nekem s Tőlem Nektek
"Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Exupéry-től A kis herceg
"Az időn belül megvan a TE pillanatod,
Gemkapocs
Vedd észre,fogadd be,
"Dolgozni csak pontosan csak szépen,
"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos.
"Krisztus arca minden kavicsban benne van"
Az ember akkor sikeres ,
Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban,
"Tág a világ, mint az álom, mégis elfér egy virágon.”
.
Körmi
"Becsületünk előbbrevaló a jólétünknél."
Teleki Pál
"Az ember a világmindenséget beragyogó csillag,
" Az életben ép az az érdekes,
,,Senki sem számít a spanyol inkvizícióra"
"Mire vagyok büszke?
"Mindenütt megvan a lehetősége annak,
"Az angyaloknak nincsen sóhajuk."
Célozd meg a Holdat! Ha elvéted,
" Két dolog végtelen a világegyetem és az emberi butaság,
"Nem a cél a fontos, hanem az út,
Szeretettel kaptam,
2008. december 2., kedd
Boldogságról
Én mindezt láttam , átéltem és ettől vagyok boldog...., jókedvű....., és elégedett.
(forrás: thesecret.hu)
2008. december 1., hétfő
2008. november 1., szombat
(Dale Carnegie - Sikerkalauz)
2008. október 27., hétfő
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
2008. október 25., szombat
2008. szeptember 13., szombat
2008. szeptember 8., hétfő
A FARKAS ÉS A RÓZSA
A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.- Hello Barry, hogy vagy?- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki. - Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?- Erősödik, napról-napra erősödik.- Az jó. Segíthetek valamiben?- Nem uram. Csak csodálom a babot.- Szeretnél belőle hazavinni?- Nem uram. Nincs mivel fizetnem. - Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?- Csak egy üveggolyóm van.- Tényleg? Hadd nézzem csak.- Tessék, itt van. Nagyon szép.- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon? - Nem egészen... de majdnem.- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot, és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem. - Rendben van. Köszönöm Miller úr.Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például. Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót,majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz. - Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jimebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent. A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Egy kívánságom számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan telefonhívást egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben. Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott találd, ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy ezek általérezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és örömöt. Azt, mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.
2008. augusztus 22., péntek
Mikor az egyik embert megkérdezték, hogy mi van a zsákokba, ő így válaszolt:-Minden barátom jó cselekedetei vannak a hátsó zsákomba, ahol elrejtőznek a tekintetek elöl, és így hamarosan feledésbe merülnek. Az elöl levő zsákban azok a kellemetlen dolgok vannak amik velem történtek meg.Ahogy haladok előre, gyakran kiveszem ezeket a rossz dolgokat és alaposan megszemlélem őket. Minden gondolatom és érzésem feléjük irányul. Ez valószszínüleg így is volt, mert az ember folyton megállt, hogy töprengjen a vele történt kellemetlen dolgokon , és alig haladt valamit előre.
Mikor a másik embert megkérdezték, mit visz a zsákjában , az igy felelt:-Az elülsőben vannak a jó cselekedeteim. Ezeket mindig magam elött tartom, kiveszem, és felemelem, hogy mindenki láthassa. A hátsó zsákban a hibáim vannak. Mindig magammal cipelem őket, bárhova megyek. Nagyon nehezek, és alig tudok tőlük haladni, de bizonyos okok miatt, nem tehetem le a zsákot.
A harmadik ember a következőt felelte, mikor zsákjáról kérdezték:-Az első zsákban az emberekről szoló csodálatos gondolatok vannak, a nagyszerű tetteik, valamint minden jó, ami életem során történt velem.Ez ez nagyon nagy zsák , tele is van, de mégsem nehéz. A súlya olyan , mint a vitorláé a hajón.Messze nem nehéz, és segit az előre jutásban. A hátamon levő zsák pedig üres, mert lyukat vágtam az alján..Ebbe tettem mindazt azt az ördögi dolgot , amit másoktól hallottam, és mindazt a rosszat, amelyet időnként magamról gondoltam.Ezek azonban mind kipotyogtak azon a lyukon, és örölre elvesztek , tehát nincs olyan súly , ami megnehezítené az utamat.
Az élet ösvényén haladva, időről, időre, mindnyájunknak meg kellene vizsgálnia, hogy miket is cipelünkmagunkkal.