"A festészet néma költészet, és a költészet vak festészet."
(Leonardo da Vinci)
Hogy egyszerre láss, hallj és érezz!

Versek, idézetek, bölcseletek mindenki örömére.

2012. július 11., szerda


Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói mindennap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben.
Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt.
Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király “különösen” viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.
A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából.
Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk “visszanyerte a józan eszét”.
(Dan Millman – A békés harcos útja)

2011. szeptember 3., szombat

A szívünkkel is kell élni

“Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.

De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”

(Márai Sándor: Füves könyvAz egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)

2010. március 13., szombat

A kis gyufaárús lány

Hans Cristian Andersen:
A kis gyufaárús lány - mese

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány. Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívsz akasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele. Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében. Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket. Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét. Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen. - Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé." Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára. - Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó! És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség. A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek az új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál. - Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

2010. január 22., péntek

Egy fegyveres rablás margójára

"A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe."
Diderot
.
Szomorú tapasztalat, avagy én a hős

2009. december 17., csütörtök

Angyalkák



A kisgyermeket nem hiába nevezik angyalkának. "Angelosz" eredetiben azt teszi, hogy "küldött". Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek ismeretlen delejes hatása sugárzik a gyermekarcból, gyermekszemből azokra, akikhez küldve lett. A gyermekek szemében van néha bizonyos kék sugárzat, amely bűvölő erővel bír; mely beszélni tud, s azt a színt elveszti a szem, mikor beszélni megtanul az ajk; ez a sajátszerű kék szivárvány csak gyermekszemekben észlelhető.
Jókai Mór

Örömteli várakozás



Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Márai Sándor

2009. október 26., hétfő

Belső csöndből



"Minden igazi művész - akár tudatában van, akár nem -
az elmenélküliségből, a belső csöndből alkot.
Ezt követően az elme csak formába önti
a kreatív sugallatot vagy fölismerést.
Még a nagy tudósok is arról számolnak be,
hogy alkotó áttörésük pillanatai
a mentális nyugalom idejére estek."
Eckhart Tolle

2009. szeptember 10., csütörtök

A képzelőerőről


"A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. Tanulj meg igazán látni egy épkézláb embert, s meg kell tudnod, hogy meglepőbb és csodálatosabb, mint a mítoszok szárnyas hősei."
Márai Sándor

2009. június 22., hétfő

A víz rejtett bölcsessége


(Részletek Masaru Emoto könyvéből)



A fizikusok forradalmi felfedezése szerint az emberi gondolat, és megfigyelés hat a bennünket körülvevő anyagi valóságra.
A víz nem csak kémiailag igazolható anyagokat tartalmaz, hanem mindenféle egyéb információkat is, melyekkel érintkezésbe kerül. Képes mindenféle jellegű információt meghatározott frekvenciamintán tárolni, és ezt más rendszerekre - például az élő szervezetre - átvinni.
Mindeddig csak a homeopátia bizonyítékaiból tudtuk, hogy a víz képes információt tárolni. Emoto azonban új módszerrel kezdte vizsgálni a víznek ezt a képességét. Egy új eszközt használ, a mágneses rezonanciaanalizáló (MRA) készüléket, amely láthatóvá teszi az emberi szem számára a vizsgált anyagokban lévő energiákat.
Minden egyes gondolatnak megvan a maga frekvenciája, egy adott hullámhossz, pozitív vagy negatív, örömteli és építő, kellemetlen vagy romboló. Ezt a hullámhosszt a másik ember rezonanciaként, vagy disszonanciaként érzékeli, kellemesként vagy zavaróként.
A természetes vízben gyönyörű kristály alakzatok jelennek meg a csapvízzel ellentétben -, és még pompásabb, ha a víz zenei aláfestést is kap. Ugyancsak látványos változásokat okoz a kristályokban, ha a természetes víznek különböző szavakat mutatunk, mint például hála vagy ostoba.
Napjainkban az orvostársadalom az energia szállítójának kezdi tekinteni a vizet, és betegségek kezelésére is alkalmazza. A homeopátia az egyik terület, ahol felismerték a víz értékét. A homeopátiában ahelyett hogy az anyag hatását alkalmazva szüntetnénk meg a tüneteket, a vízbe másolt információt használjuk a betegség által előidézett tünetek információjának kitörlésére. Tehát a víz képes információt másolni és tárolni.
Az óceánok vize emlékeket őriz a benne élő lényekről. A gleccserek talán a bolygó történetének évmillióit rejtik magukban.”
A fényképek a kristályokról a következő módon készülnek:
Ötven petricsészébe ötven különböző vízmintát helyezek. Az edényeket három órán át 20 C^(o)-on fagyasztom a hűtőben. Ennek eredményeképpen a csészékben a felszíni nyomás hatására körülbelül egy milliméter átmérőjű jégcseppek alakulnak ki. A kristály akkor jelenik meg, amikor megvilágítjuk a jégcsepp csúcsát.
Természetesen soha nem jön létre ötven hasonló vízkristály, és olykor egyáltalán nem alakulnak ki kristályok. Amikor grafikusan ábrázoltuk a kristályok kialakulását, rájöttünk, hogy más vízben másféle kristályok jelennek meg. Közülük néhány kifejezetten hasonló, mások alaktalanok, és bizonyos fajta vizekben egyáltalán nem alakulnak ki kristályok.
Először különböző helyekről származó csapvízben kialakuló kristályokat figyeltem meg.
A csapvízben fertőtlenítés céljából van valamennyi klór, amely teljes mértékben tönkreteszi a természetes víz szerkezetét.Azonban a természetes vízben, bárhonnan is származik természetes forrásból, földalatti folyóból, gleccserből vagy egy folyó felső szakaszáról, teljes kristályok alakulnak ki.
A zene rezgése hatással van a vízre. A kísérletekben egy asztalra két hangfal közé egy pohár vizet helyeztek, és olyan hangerővel játszották le a zenét, amelyen az ember normális körülmények között hallgatná.
Amikor klasszikus zenét játszottunk a víznek, minden esetben szabályos alakú, pontosan megkülönböztethető formákkal rendelkező kristályok keletkeztek. Ezzel szemben, amikor erőszakos heavy metal zenét játszottunk le, a legjobb esetben is csak töredékes, torz kristályok jelentek meg.
Kísérleteink azonban ezzel nem értek véget. Arra gondoltunk, mi lenne, ha szavakat vagy kifejezéseket írnánk egy darab papírra, majd vízzel töltött üvegek köré tekernénk azokat úgy, hogy az írás befelé nézzen. Nem tűnt elképzelhetőnek, hogy a víz képes elolvasni és megérteni a szavak jelentését, majd annak megfelelően megváltoztatni a formáját. Azonban a zenével végzett kísérletekből tudtam , hogy történhetnek különös dolgok.
A víz, amelynek a köszönöm szót mutattuk, gyönyörű hatszögletű kristályokat hozott létre, míg abban, amelyre az ostoba szót helyeztük, alaktalan és töredezett kristályok jöttek létre.
A további kísérletekből az derült ki, hogy a pozitív hangvételű kifejezések, mint például a tedd meg, kérlek, szemrevaló szabályos alakú kristályokat eredményeznek, a negatív hangvételű kifejezések, mint a csináld!, hatására pedig szinte egyáltalán nem jönnek létre kristályok.
A kísérletek eredményeiből a szavak hatalmáról tanulhatunk. A kedves szavak rezgése jótékony hatással van világunkra, míg a durva szavak rezgése romboló erejű.
A leggyönyörűbb és legkifinomultabb kristály amelyet valaha láttam a kristály, amely a szeretet és hála szavak hatására jött létre. Úgy nézett ki, mintha a víz boldogságát egy nyíló virág megalkotásával ünnepelte volna.
Japánban úgy tartják, hogy a lélek szavai egy szellemben lakoznak, amelynek neve kotodama, a szavak szelleme, és a kimondott szavak ereje megváltoztathatja a világot. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy szavaink nagymértékben befolyásolják gondolkodásmódunkat és érzéseinket, és minden könnyebben megy, ha pozitív szavakat használunk. Azonban egészen mostanáig nem láthattuk a pozitív szavak hatásának fizikai megjelenési formáját.
A szavak által a lélek jut kifejeződésre. Nagyon valószínű, hogy lelkiállapotunk óriási hatással van a testünk nem kevesebb mint 70 százalékát kitevő vízre, és ez a hatás nem elhanyagolható mértékben jelenik meg testünkben is. Aki jó egészségnek örvend, annak jó a kedélye is. Persze nem meglepő, hogy az egészséges lélek egy egészséges testben érzi magát a legjobban.
Minden torzulás a lélek torzulása, és ez magára a világegyetemre is hatással van. Ahogy egyetlen csepp is vég nélkül szétterjedő fodrozódást kelt a vízben, ugyanúgy terjed szét az egész világon és eredményez torzulásokat egyetlen lélek is.
A víz világosan megmutatja, hogyan éljük az életünket. A víz története az egyes sejtekből indul, hogy felölelje az egész világegyetemet.
Mi alkotja a világegyetemet?
A Lét rezgés. Az egész világegyetem rezeg, és minden létező saját, egyedi frekvenciájú rezgést kelt.
Mára a kvantummechanika tudománya egyértelműen tényként fogadja el, hogy az anyag nem más, mint rezgés. Ha valamit a legkisebb alkotóelemeire bontunk, mindig egy különös világba érkezünk, ahol csak részecskék és hullámok léteznek.
Minden örök mozgásban van, és folyamatosan rezeg
Az ember is rezeg, és mindenkinek a rezgésszáma egyedi. Akit mély bánat gyötör, a bánat rezgését árasztja magából, aki vidám és teljes életet él, annak megfelelő rezgést bocsát ki. Aki szeretetteljes, a szeretet rezgését küldi magából, viszont aki rosszindulatú dolgokat tesz, sötét és visszataszító rezgést áraszt.Ugyanez vonatkozik a tárgyakra és a helyszínekre is. Például vannak olyan helyek, ahol gyakran történnek balesetek, és van, ahol minden sikerül, és amely örömteli érzéseket kelt.
Minden rezeg, méghozzá a saját frekvenciáján. Az, hogy minden rezeg, azt jelenti, hogy minden hangot kelt. Persze nem minden hangot hallhatunk. Ismereteink szerint az emberi fül általában a 15 és 20000 Hz közötti rezgéstartományban képes érzékelni a hangot. Tulajdonképpen szerencse, hogy hallásunk korlátozott ellenkező esetben valószínűleg nem tudnánk aludni éjszaka. És amiképpen hang keletkezik, úgy létezik egy mesteri hallgató is, amely érzékeli a hangot: a víz.
A zene és a kimondott szó rezgés, amelyet gyakorlatilag mindenki könnyen megért, és értelmezni tud. Az olyan hangok, mint amilyeneket például egy buddhista temetési szertartás éneke során képez az emberi hang, gyógyító frekvenciát képesek gerjeszteni.
De mi a magyarázat arra a jelenségre, hogy a kristályképződést befolyásolják a víznek megmutatott papírra írt szavak? Maguk az írott szavak is egyedi rezgést bocsátanak ki, amelyet a víz érzékel. A víz híven tükrözi a világon létrejövő összes rezgést, és ezeket az emberi szem számára látható formába önti. Amikor a víznek egy írott szót mutatunk, rezgésként jut el hozzá, és üzenetét egy sajátos alakzattal fejezi ki. (A betűket a szavak kifejezésére szolgáló vizuális jeleknek is tekinthetjük.)
Az emberek a környezettől tanulták a szavakat.
Miért oly különbözőek az emberiség nyelvei? Ezt könnyen megérthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a nyelvet a természeti környezet rezgéseitől tanultuk. A természeti környezet helytől függően igen változatos, és minden környezet más rezgéseket kelt.A vízben, amelynek a köszönöm szót mutattuk, szépséges geometriai kristályok képződtek, bármilyen volt is a nyelv. Amelynek az ostoba, vagy más megalázó szót mutattunk, szemmel láthatóan töredezett torz kristályokat hozott létre.
Feltételezhetjük, hogy amikor tökéletes mértani alakzatú kristály jön létre, a víz összhangban van a természettel és a jelenséggel, amelyet életnek nevezünk.
Amikor a víz megfagy, atomjai összegyűlve kialakítják a kristály magját, és ha a mag biztosan növekedve hatszögletű formát ölt, látható vízkristály jelenik meg; azonban amikor a természettel összeegyeztethetetlen információ van jelen, tökéletlen kristály alakul ki.
A 21st Century Science and Technology című amerikai tudományos folyóirat 1989. március-áprilisi számában Warren J. Hamerman arról ír, hogy az emberi test szerves anyaga olyan frekvenciájú hangot gerjeszt, amely 42 oktávval a középső C (a zongora klaviatúrájának közepe melletti billentyű) feletti hangnak feleltethető meg. A középső C a modern szabvány szerint körülbelül 262 Hz, tehát ez a hang durván 570 billió Hz lehet. Mivel a Hz másodpercenkénti rezgésszám, ez azt jelenti, hogy az ember 570 billiószor rezeg egy másodperc alatt, vagyis elképzelhetetlenül nagy számmal kifejezhető mértékben. Nehéz elképzelni 42 oktávot, és megérteni, milyen mérhetetlenül változatos és egyedülálló az ember frekvenciája. Az ember egy világegyetemet hordoz magában, amely egymást átfedő frekvenciával kozmikus méretű szimfóniát hoz létre.
Mindent a tudat teremt



Bizom benne, hogy a festményeim közelében lévő pohár vízben, gyönyörű kristályok alakulnak ki:)

2009. június 11., csütörtök

Mi az élet célja, a te számodra?

“Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet- rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek? Igazából mit akarsz leginkább? Esetleg segítene, ha leírnád a te „tökéletes napodat”, vagy egy listát írnál arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz. Ha elmélkedsz azon, amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és szükségleteidet.
A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra?”
(John Powell)

2009. március 9., hétfő

Amit adsz azt kapod

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, éles fájdalmat érezve felkiált:
Áúúú.....Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából, Áúúúú......
Kiváncsiságtól fűtve a hang írányába kiált: Ki vagy Te?-, de egyetlen válasz ami érkezik...
Ki vagy te?......
Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja : Gyáva vagy!-és hang válaszol : Gyáva vagy!...
A fiú ránéz apjára és megkérdezi: Apa mi folyik itt?
-Fiam- válaszolja az ember, figyelj csak, majd elkiáltja magát:
Csodállak!-a hang felel..
Csodállak!.......
Az apa azt kiáltja : Csodálatos vagy!- a hang pedig válaszol......
Csodálatos vagy!........
Majd az apa elmagyarázza: az emberek ezt Viszhangnak nevezik, pedig ez valójában az ÉLET.
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit Te kifele nyújtasz!
Az élet tükröt tart cselekedeteidnek.
Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet!
Ha megértésre vágysz , Te is érts meg és tisztelj másokat!
Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, Te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes.
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit Te másoknak nyújtasz.
Az élet nem a véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi !

2009. március 1., vasárnap

Tőletek Nekem s Tőlem Nektek


A Hokatastudio 100. bejegyzését ünnepeltem,
s játékot hirdettem.
Kértem kedves olvasóim ünnepeljenek velem,
örömömre sokan boldogan tették.
.
Nektek kik velem játszottatok nagyon köszönöm a sok szép idézetet,
ígértem, hogy nem csak egyvalaki lesz nyertes hanem mindannyian,
Fogadjátok, hát szeretettel ajándékom:
.
Tőletek Nekem,
Tőlem Nektek

Csipkebogyó
"Tessék itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Exupéry-től A kis herceg
.
Zazálea
"Az időn belül megvan a TE pillanatod,
melyet nem szabad elmulasztanod."
Márai Sándor
.


Gina
"Az embernek ott van az igazi otthona.
ahol a természettől kedvet és bátorságot nyer önmagához"
Németh László
.


Gemkapocs
Vedd észre,fogadd be,
és add tovább,Istenszeretetét!
.
Mmama
"Dolgozni csak pontosan csak szépen,
ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes.”
( József A. )
.
Helen
"Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos.
Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit.
Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban.
Nézheted, hallhatod, vagy olvasva vagy érezve,
de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál."
P.S. I Love You c. film
.
Colette
"Krisztus arca minden kavicsban benne van"
/ Pilinszky /
.
Marika
Az ember akkor sikeres ,
ha reggel felkel ,
este lefekszik és közben azt csinálja amit szeret.
/BOB DYLEN/
.
Judit
Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban,
csakhogy sehol másutt nem lelhetünk rá.
Agnes Repplier
.
Mammka
"Apró hópelyhek az örömök,halk sziromcsodák..."
Reményik Sándor
.
Csutkababa
"Tág a világ, mint az álom, mégis elfér egy virágon.”
/ Weöres Sándor/
.

Körmi
"Becsületünk előbbrevaló a jólétünknél."

Teleki Pál

.
Endi
"Ki van jelolve a helyed,ne nyugodj, mìg nem leled."
Bòka Làszlò
.
Amaranta
"Az ember a világmindenséget beragyogó csillag,
ha szeret, és szürkén félelmetes égbolt, ha nem szeret."
Akhilleusz Tatiosz
.
Hunszil
" Az életben ép az az érdekes,
hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani "
( Paulo Coelho)
.

Zsuzsi
,,Senki sem számít a spanyol inkvizícióra"
-Monthy Python
.
Erzsébet
"Mire vagyok büszke?
Hogy a macskák sosem szerettek,
hogy nincs kutya, mely megugat,
hogy hozzám szaladnak s térdemhez szorítják hosszú állukat,
hogy sokvirágú tőről tépek le egyetlen szál ibolyát,
s hogy, ha netán hangyára lépek,meghallom szörnyű sikolyát."
Faludy György: Noteszlapok
.

Viki
"Mindenütt megvan a lehetősége annak,
hogy az ember boldog vagy boldogtalan legyen.
Nem az tesz gazdaggá, ami a miénk,
hanem aminek örülni tudunk."
.
Sofie
"Az angyaloknak nincsen sóhajuk."
.
Mazsola
Célozd meg a Holdat! Ha elvéted,
akkor is a csillagok közt landolsz!:)
.
Szera
" Két dolog végtelen a világegyetem és az emberi butaság,
de az elsőben nem vagyok biztos..."
Albert Einstein
.
Eli
"Legyen batorsagod elviselni az elet nagy fajdalmait,
turelmed szembe nezni az aprobbakkal.
S mikor elvegezted napi feladatodat,
bekeben terj nyugovora. Isten ebren virraszt."
Victor Hugo
.

Szecsi
"Nem a cél a fontos, hanem az út,
amíg elérünk a célig."
/Derült égből Polly/

Szeretettel kaptam,
szeretettel adtam,
köszönöm a játékot lányok!
Kata

2008. december 2., kedd

Boldogságról

Hokata: Titkos szavak sorozat/Boldogság
olaj, vászon / 83x92
Néztél-e már meleg szobából hóesést?Láttad-e már, hogy kavarognak az apró pihék a házak között?Vagy az utcai lámpák fényében,hogy kavarognak, villognak a széltől ?Láttad-e már tavasszal,amikor a Nap szemeidbe süt és a friss reggeleken munkába siettél, hogy bukkanak elő a fényből a felnőttek és az iskolába tartó gyerekek ?Láttad-e nyújtózni a fákat az eső felé , hogy lemossák leveleikről a port és füstöt ?Elnézted -e hosszasan kisbabád első mosolyát, amikor még nem tartozott Hozzád,csak Te tartoztál hozzá.Aztán évek múlva az első összemosolygást, amikor már úgy néztetek egymásra, hogy mindenki látta összetartoztok?Láttad-e már a kövek között kibúvó virágokat, fűszálakat?Voltál-e már vízparton, amikor a fény hidat vert rajta, és a hullámok csobogva ütköznek a partnak?Fogtad-e valakinek a kezét, miközben féltél a visszautasítástól,aztán meg érezted, hogy a szeretet úgy árad feléd, mint csendes szél holdfényes estén ?Visszanéztél-e életedre , jót és rosszat egy csokorba kötve és megnyugodva beletörödtél, hogy ez csak és kizárólagosan a Te életed lehetett, jó és rossz csak Veled történhetett meg ebben a formában?Megbocsájtottál -e bárkinek, aki megbántott Téged, és nem kért bocsánatot?Álltál-e már egy koporsó mellett, és érezted, hogy senki és semmi nem nyújt vigaszt?Találkoztál-e sok-sok év elteltével egy ismerősöddel, akivel egyszerre tártátok ölelésre a karotokat?Mentél-e dúdolva úgy az utcán, hogy mindenkire rámosolyogtál?Hallgattad-e már este a harangszót a csendben, vagy napközben a zajban utat törtek a kondulások?Szembenéztél-e már azzal, hogy tudtad, hogy valakinek nem tudsz megbocsájtani ?Jártál-e már egyedül az őszi avarban, a színek tobzódásában, és nem vágytál senki társaságára?Szégyenkezés nélkül sírtál-e már egy szép filmen,drámán, versen, zeneszámon, nem tőrődve mások véleményével ?Láttál-e már megszületni egy zebrapintyet, és ámultál a teremtés csodáján, amikor a néhány grammnyiéletben ott lapult az ének, a szárnyalás a fiókák reménye?
Én mindezt láttam , átéltem és ettől vagyok boldog...., jókedvű....., és elégedett.
(forrás: thesecret.hu)

2008. december 1., hétfő

Édesanyámnak


„Ha én írhatnám sorsod könyvét,
szíved, lelked vágyát, életed örömét,
oly széppé írnám, mint egy tündéri álom,
a legboldogabb Te lennél ezen a világon!
Boldog születésnapot kívánok!”

2008. november 1., szombat


„…ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?
Ő, akitől van, aki a világra
őrködve néz, aki a maga őse,
Ő, aki csinálta, vagy nem csinálta:
Ő tudja! Tudja!...Vagy nem tudja Ő se?”
(Rigvéda)

Hat mód arra, hogy megszerettesd magad az emberekkel
1. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt.
2. Mosolyogj!
3. Sohase feledd el, hogy minden embernek egész anyanyelvéből a saját neve hangzik a legédesebben és ez a legfontosabb.
4. Légy jó hallgató és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek.
5. Beszélj olyan dolgokról, amelyek a másikat érdeklik.
6. Őszintén éreztesd a másikkal, hogy kettőtök közül ő a fontosabb.
(Dale Carnegie - Sikerkalauz)

2008. október 27., hétfő



Antoine de Saint-Exupéry: Fohász


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

2008. október 25., szombat


"Jól emlékszem a napra, mikor megértettem, hogy mi volt az, amit meg kellett értenem. Reggel volt. Nem lehet minden időben mindent gondolni. Vannak reggeli gondolatok, amelyekben a harmat ragyog. Csípősek, élesek, tiszták, gyengédek. Születő, ébredő, szemüket kinyitó gondolatok ezek. Egészében mások, mint a délelőttiek, amelyekben a nap fölfelé megy, mások, mint a déliek, a teljes fény gondolatai, a tetőre-érés. A délután érett, nyugodt, elcsendesedő lehajlása is más, az est melankóliája, halálra-készülődése, s az éjszaka határtalan és feneketlen bizonytalansága. Jegyzeteimen azonnal felismerem az írást, mikor készült. Reggel, igen, reggel értettem meg minden sorsomban fontosat."
Hamvas Béla

"Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük - holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet. " Hamvas Béla

2008. szeptember 24., szerda


Friedrich Nietzsche


ECCE HOMO


Úgy van! Tudom, honnét jöttem!
Telhetetlen láng-gyönyörben
égek, izzok, pusztulok.
Fény lesz mind, amihez érek,
szén, amiből már nem kérek:
úgy van, úgy van, láng vagyok!

2008. szeptember 13., szombat


"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap,a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,és elkezdünk egymásban, egymásért élni." (Müller Péter)
Hokata: Angyalka
(olaj, vászon 50x40)

HOL KEZDŐDIK A MENNYORSZÁG?


Albert Schweitzer nyomán


Élt valahol egy kicsi, hétköznapi szent, aki sok éve már igen boldog és megelégedett életet folytatott. Egy nap, amikor éppen a piszkos edényeket mosta el a kolostor konyháján, egy angyal jött hozzá és így szólt:
- Az Úr küldött engem, hogy megmondjam neked: itt az idő, hogy az örökkévalóságba költözzél.-
Hálásan köszönöm az Úristennek, hogy ennyire a gondomat viseli - válaszolt a szent -, ám látod, milyen halom mosatlan edény vár még rám. Nem szeretnék hálátlannak bizonyulni, de igen örülnék, ha a Mennyországba való menetelt kissé elhalaszthatnám.
Az angyal bólintott a szent kérésére, majd csöndesen és alázatosan eltűnt. A kis szent pedig folytatta a mosogatást, mintha mi sem történt volna. Aztán még sok mindent tett-vett heteken, hónapokon át, amikor egy reggel újra megjelent az angyal nála. A szent éppen a virágokat kapálta a kertben. Mindjárt mondta is az angyalnak:
- Látod, mennyi gaz van ebben a kertben! Az örökkévalóság biztosan tud még egy picikét várni rám!
Az angyal mosolygott és ismét eltűnt szótlanul. A kis szent befejezte a munkálatokat a kertben, de aztán rengeteg tennivalója akadt. Mind el kellett végeznie. A kórházba betegek ápolására hívták. Éppen egy magas lázban szenvedő beteget itatott meg, amikor újra megpillantotta maga mellett az örökkévalóság angyalát. A kis szent kitárta karját a betegek felé, mintha azt akarta volna mondani:
- Látod, mit csináljak? Itt hagyhatom ezeket a szegény betegeket?Amikor este a kis szent végre cellájába térhetett pihenni, s végignyúlt a kemény deszkákon, ijesztően öregnek érezte magát, sajgott a teste a fáradtságtól és így imádkozott:
- Ó Uram, most már igazán elküldhetnéd angyalodat, ha szívesen látsz a Mennyországban!
Még be sem fejezte a kérést, máris ott állt az angyal az ágya mellett...
Így szólt hozzá a kis szent:
- Kész vagyok, hogy hazatérjek a Mennyországba!
Az angyal erre is bólintott egy nagyot, és csöndesen megszólalt:
- Mit gondolsz, barátom, egész idő alatt hol voltál?

2008. szeptember 8., hétfő


A FIÚ, AKINEK BÉKE VOLT A SZÍVÉBEN

A fiú, akinek béke volt a szívében, egy nagyvárosban élt. Egy szép nyári nap, ahogy lassan bandukolt az utcán, egy keservesen zokogó kisfiúra lett figyelmes.
- Hát te miért sírsz ?
- kérdezte tőle.
- Kilökték a kezemből a fagyimat. - szipogta a kisfiú, és a lába elé mutatott, ahol az aszfalton egy nagy gombóc csokoládéfagylalt olvadozott a napsütésben.
- Ne sírj ! - mondta a fiú, akinek béke volt a szívében, és megsimogatta a gyerek fejét - Gyere, veszünk másikat !
Később a fiú, akinek béke volt a szívében, egy másik kisfiút is megvigasztalt, akit társai azért csúfoltak, mert szemüveget viselt.
Este moziba szeretett volna menni, de ehelyett egész éjjel egy fiatal lánnyal beszélgetett, akivel épp akkor szakított a barátja.
Másnap a fiú, akinek béke volt a szívében, megvigasztalt egy asszonyt, akinek meghalt a férje, valamint egy kislányt, akinek a cicáját elütötte egy autó. Harmadnap a munkahelyéről húsz év után elbocsátott középkorú férfit derítette jobb kedvre, meg a nagymamát, akiről megfeledkeztek az unokái.
És ez így ment tovább : jött az elsős kisfiú, aki rosszpontot vitt haza, mert beszélgetett az órán, a lány, akit nem vettek fel az egyetemre, a férfi, aki megtudta, hogy a feleségének szeretője van, a kamasz, akit gátlásossá tettek a pattanásai, az öregedő nő, akit elhagyott a férje egy fiatal lányért - mind-mind a fiúnak öntötték ki a szívüket.
Aztán egy nap a fiú, akinek béke volt a szívében, elment, ki a városból. Ment, ment, egészen addig, amíg el nem ért egy nagy hegyig. Nekirugaszkodott, felmászott egészen a tetejéig. Amikor felért, megállt, szétterpesztette a lábait, felnézett az égre, és üvölteni kezdett.
És üvöltött, és üvöltött, és üvöltött, és üvöltésétől leomlottak a sziklák, és kidőltek a fák, és megnyílt a föld. Az ég elsötétült, jégeső hullt, villámok cikáztak sisteregve, szélvihar tombolt.
És akkor a fiú abbahagyta az üvöltést. Megfordult, leereszkedett a hegyről, és elindult vissza, a városba.



A FARKAS ÉS A RÓZSA

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta
- " Milyen kecses ! " Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű
- Hát hogy néz ez ki ?"
Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.
" Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbetaposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.

A bölcs hernyó

Csupán egy tudatlan hernyó volnék? Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az. Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van...

Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem... Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább! Végzek magammal, így döntöttem.

Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Még meghalni sem tudok. A tegnap levetettem magam egy szélső levélről... és? Még csak meg sem ütöttem magam. De nem adtam fel! Még tegnap visszaindultam erre a fára! Csak azért, hogy a rigók, a fekete kaszások jobban lássanak a lemenő nap fényében. De a halálmadaraknak sem kellettem. Pedig azt hittem, hogy a sárga-fekete csíkos ruhám miatt tuti észrevesz majd valamelyik! Észre is vettek, de az utolsó pillanatban mégis mindegyik meggondolta magát. Nem értem miért...

Pedig igazán ízletes lehetek ilyen szép nagy kövéren. Valami hibádzik...

Sebaj, akkor gondolkodjunk. Abban úgyis jó vagyok! Értek én mindent!!!

Az azért elszomorít, hogy nem kellek senkinek sem, és még meghalni sem tudok...

És akkor jött az ötlet, egyet tudok csupán a zabáláson kívül: szőni! Ígyhát gubót szövök. Legyen ez a koporsóm! Itt békésen megfulladhatok és nem zavar, nem tántorít el senki sem. Nem is fognak rámtalálni, épp ezért a hullámat sem fogják meggyalázni. Igen, ez így jó lesz. Ennek örülök. Mégsem egy buta és szőrös, nagy kövér hernyó volnék! Úgy látszik, az én életem értelme az volt, hogy tudatosan haljak meg. Legyen hát!Azzal begubódzott. Jó erősen rögzítette koporsóját egy szélvédett faágon.

Csak lógott és várt. Várt és várt. Mégsem fulladt meg.

Ezt is elrontotta valahol, és nem értette. Cserbenhagyta még az oly bölcs gondolata is, amire eddig mindig számíthatott. Pedig azt hitte, mindent tud az életről.

Nagyon elkeseredett.Feladta.És akkor elkezdődött valami.

Mégsem úgy történt, ahogy eltervezte.

Két héten keresztül, egy teljesen megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, amibe semmi beleszólása sem volt. Nem számítottak gondolatai sem. Csak befelé figyelt. Mást úgysem tehetett. Szinte külső szemlélőként nézte végig saját testének teljes átalakulását. Nélküle történtek a dolgok. Aztán ez is megállt. És csak akkor eszmélt, hogy mintha kinőtte volna valamiféleképp a koporsóját!

De tanult a leckéből. Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé. Csak követte vágyait, érzéseit. És most ki akart törni. Kíváncsi volt arra, hogy mivé változott. És nem érdekelte többé az, hogy miért!Belül is más lett.Feltörte a koporsó fedelét és kimászott.

Fájdalmas volt az első nyújtózás. Hatalmas szárnyai lettek, ami örömétől egyre csak tovább nőttek és feszültek. A reggeli szikrázó napsütés megszárította csillogó sárga-fekete mintás szárnyait. Aztán meglátogatta a régi jó barátja is, az éhség. De most nem az a görcsös zabálási vágy lett úrrá rajta, hanem valami édes nedűre vágyott. Érezte a szellőben az illatát. Valami színes tarkaságok felől jöttek a fű közül.

Nem gondolkodott, csak élvezte a létezést, és azt a szellő játékát, amivel először vitorlázott a nektárjukat kínálgató virágok felé...

A FARKASOK

Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:

Harc dúl bennem - egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek pár pilanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:

Melyik farkas fog győzni?

Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte:- Az, amelyiket táplálod!
Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk

Tény:A vadlibák csoportosan ,,V" alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.

Tanulság:Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.

Tény:Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.

Tanulság:Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.

Tanulság:A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

Tény:Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.

Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.

Tény:Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.

Tanulság:Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.


A piros üveggolyó

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.- Hello Barry, hogy vagy?- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól néz ki. - Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?- Erősödik, napról-napra erősödik.- Az jó. Segíthetek valamiben?- Nem uram. Csak csodálom a babot.- Szeretnél belőle hazavinni?- Nem uram. Nincs mivel fizetnem. - Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?- Csak egy üveggolyóm van.- Tényleg? Hadd nézzem csak.- Tessék, itt van. Nagyon szép.- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon? - Nem egészen... de majdnem.- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot, és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem. - Rendben van. Köszönöm Miller úr.Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például. Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót,majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról. Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz. - Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jimebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent. A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Egy kívánságom számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan telefonhívást egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben. Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrövidebb sort az élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott találd, ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy ezek általérezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet, boldogságot és örömöt. Azt, mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.

NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS VALAMILYEN MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED...

2008. augusztus 22., péntek


Gondalataid megválasztalásával mennyországot és poklot is teremtetsz a földön.Van egy ősi történet, amely három emberről szól.Mindegyikük két-két zsákot cipelt a nyakukra kötözve úgy, hogy az egyik elöl a másik hátul lógott.
Mikor az egyik embert megkérdezték, hogy mi van a zsákokba, ő így válaszolt:-Minden barátom jó cselekedetei vannak a hátsó zsákomba, ahol elrejtőznek a tekintetek elöl, és így hamarosan feledésbe merülnek. Az elöl levő zsákban azok a kellemetlen dolgok vannak amik velem történtek meg.Ahogy haladok előre, gyakran kiveszem ezeket a rossz dolgokat és alaposan megszemlélem őket. Minden gondolatom és érzésem feléjük irányul. Ez valószszínüleg így is volt, mert az ember folyton megállt, hogy töprengjen a vele történt kellemetlen dolgokon , és alig haladt valamit előre.
Mikor a másik embert megkérdezték, mit visz a zsákjában , az igy felelt:-Az elülsőben vannak a jó cselekedeteim. Ezeket mindig magam elött tartom, kiveszem, és felemelem, hogy mindenki láthassa. A hátsó zsákban a hibáim vannak. Mindig magammal cipelem őket, bárhova megyek. Nagyon nehezek, és alig tudok tőlük haladni, de bizonyos okok miatt, nem tehetem le a zsákot.
A harmadik ember a következőt felelte, mikor zsákjáról kérdezték:-Az első zsákban az emberekről szoló csodálatos gondolatok vannak, a nagyszerű tetteik, valamint minden jó, ami életem során történt velem.Ez ez nagyon nagy zsák , tele is van, de mégsem nehéz. A súlya olyan , mint a vitorláé a hajón.Messze nem nehéz, és segit az előre jutásban. A hátamon levő zsák pedig üres, mert lyukat vágtam az alján..Ebbe tettem mindazt azt az ördögi dolgot , amit másoktól hallottam, és mindazt a rosszat, amelyet időnként magamról gondoltam.Ezek azonban mind kipotyogtak azon a lyukon, és örölre elvesztek , tehát nincs olyan súly , ami megnehezítené az utamat.
Az élet ösvényén haladva, időről, időre, mindnyájunknak meg kellene vizsgálnia, hogy miket is cipelünkmagunkkal.