Amikor az Isten a nőt teremtette...

Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen ?

Az Atya elgondolkozva válaszolt.

-Amikor a nőt teremtettem,valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja,mégis oly gyengéddé,

hogy vigasztalást tudjon adni.

Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi,

hogy akkor is tovább menjen,

Amikor már mindenki más feladta, hogy a betegségek és

a bánat idején is, ellássa családjátpanaszkodás nélkül.

Oly mély érzéseket adtam neki,

Amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények közöttszereti...

Még akkor is , ha a gyermek őt megbántotta.

Oly erőt adtam neki , melyet párját minden hibáival együttszereti és elviseli...

És azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzonpárja szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja, egy jó társsoha nem sérti meg párját,

mégis néha próbára teszia nő érzéseit, határozottságát és kitartását,

hogy sziklaszilárdantársa mellett áll-e?
És végül könnyeket is adtam neki, hogy sirhasson.

A könnyek kizárólag csak ővéi,

és annyit használ belőlük,amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ,

amit éppen visel... Vagy az alakjától, vagy ahogyan a haját viseli....
Egy nő szépségét a szemében ismered fel,

mert ez a szív kapuja, ahol a szeretet lakozik !!