Bagi László Hezekial

NEM SZÜLETTEM VARÁZSLÓNAK

"Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok..."
- mondhatnád te is, talán így gondolod.

Csodát tenni nem tudsz,
vagy olykor talán mégis, mikor arcod mosolyt szül,
szemed belső tüzet tükröz,

s szavaidat a szíved súgja neked.
Mert mi a csoda?
Amikor együtt nézel a napfénnyel a fákra;

amikor a szél megborzolja a hajad,
s a szabadság illatát érzed, szinte szárnyalsz,
s a gondolatod bárhová elér;
amikor "meglátjuk" a láthatatlant

a megnyilvánulások mögött,
s így annak látjuk őket amik valójában;

amikor nem titkoljuk érzéseinket,
s ha kell utat engedünk a könnynek,

vagy éppen engedjük,
hogy az öröm érzése töltsön el bennünket;
amikor együtt érzel embertársaddal,

s megérted az ő szíve titkait;
amikor egy mozzanat,

mely valódból tör a felszínre a másik lelkéig ér,
s megsimogatja őt.
Mindannyian képesek vagyunk rá,
s mindannyian hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni,
s csak élni, de nem megélni az életet,

átélni a pillanatot.
Minden nehézség tanít valamire,

s minden lecke által többek leszünk.
A sors nincs kőbe vésve, lehetőségeket rejt magában,

s iránya rajtunk is áll.
Mégis gyakran érzed úgy, hogy mélyponton vagy,
gondok és szomorúság költözik a te házadba,

s azt gondolod:
"Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltűntethetek..."
Ha ily eszközöd nincs is,

de olyan képesség birtokában vagy,
mellyel átformálható a lét,

könnyebbé tehetőek az anyag terhei,
széppé s áldottá a lélek útja.
Ennek egyetlen, ám leggyakrabban a legkomolyabb nehézségét az adja,
hogy csak utalásokat találsz rá, iránymutatókat,
de végső soron önmagadnak kell felfedezned,
egyszerűen azért, mert tebenned van.
Azonban ha időt és energiát szentelsz e megismerésnek,
akkor nemcsak hinni, de tudni is fogod,
hogy "vannak még csodák..."
Mert Te magad is az vagy!